A 73. nap

Pontosan egy hónap és egy hét bejegyzés-mentes időszakot szakítok meg most. Nagy a felelősség, nem tudom hol kezdjek neki, és nehezen tudom megint felvenni a virtuális történet fonalát. Arra gondoltam tehát, hogy főként a kalandos hétvégéimre áldoznám a drága karaktereket mert hétközben úgyis csak húzom az igát - és nyúzom az Icát -, és élem a kispolgári életemet a mi kis falunkban. Tehát az igahúzáson kívül egy izgalmasabb és egy kicsit kevésbé izgalmas - de annál érdekesebb! - kirándulással gazdagodott az októberem. El is kezdem  hát az utóbbival, hogy gyorsan túlessünk a nehezén. 

No úgy esett, hogy 2-3 hete, a hónap közepe táján meglátogattuk a szomszédos Shipshewana nevű - imádom ezt a nevet, olyan indiános (mint később kiderült az egyezés nem véletlen, mert a régi őslakosok főleg ezen a környéken rótták a vadászmezőket, csak a betörő európai kultúra és fekete himlő elől menekültek Texas környékére. Ezért Indiana államban gyakoriak az "egzotikusabb" helységnevek, mint Shipshewana, Mishawaka stb. - a szerk.) városba, ahol az egyik legnagyobb Amish közösség található Amerikában. Tudjátok, az Amish-ok, azok a szegény kis lúzerek, akik a XXI. században is még gyertyával világítanak és lovaskocsival járnak és úgy általában elutasítanak mindent, ami a modern civilizációval kapcsolatba hozható. És hogy mindezt miért? Az jó kérdés. Tudniillik nem túl beszédesek, ha az életmódjukról faggatja őket az ember. Legjobb tudásom szerint viszont az Amish egy német származású, protestáns közösség, amelynek tagjai a protestáns vallás puritánságát a végletekig fokozták, hogy így kerüljenek közelebb Istenhez és gyakoroljanak jobb, "igazabb" vallást. Hogy ebben mennyire van igazuk, azt döntse el mindenki maga. Azért szerintem ez a szigor a mai világban mégis csak kicsit erőltetett. Meg, hogy mi számít civilizációs vívmánynak és mi nem, az még nincs egyetemesen definiálva az Amish közösségen belül sem. Gondolom ezért fordulhat elő, hogy középkori ruhába öltözött család vígan falatozik a helyi Subway-ben, a jellemzően "tradícionális" ajándéküzletben csillámlódelfinszökőkút díszt lehet kapni és a bicikli nem tartozik a civilizáció modern vívmányai közé. Azért minden tiszteletem az övék; igazán nagy önmegtartóztatásra vall, ha valaki önként lemond a színes TV és az internet csodájáról, pusztán vallási meggyőződésből, úgy hogy nem is bántom szegényeket tovább. Viszont mi megkóstoltuk a helyi ízeket, ami önmagában is elég mókás volt, mert az itteni szokás szerint a húst, a köreteket, a levest egy-egy nagy tálban hozzák ki, amit a vendégek egymásközt adnak körbe az asztalnál. Olyan érzés volt mint otthon, Karácsonykor. Ezután sétáltunk egyet az őszi erdőben, távolról megnéztük a veteményeseket, aztán hazatértünk. Mindent összevetve azért jó kis nap volt. Készítettem pár képet a díszes társaságról és a naptárkészítő szakemberek figyelmébe ajánlható őszi tájról. Íme:

Fregó

Paci

Azért beférkőzik a civilizáció ide is, mint a "Good bye, Lenin"-ben

Bacon cheesburger

Gyerekek

Igen, ez a kis kalácsképű kislány én vagyok

 A kezembe tartott zacskó tartalmából a következő alkotás született (csak hogy lássátok a néha-néha felszínre törő kreatív énemet):

No, de az van srácok, hogy megint elfáradtam a képek összeválogatásában, no meg az idő is nagyon elszaladt és félek, hogy holnap nyűgös és fáradt leszek a kialvatlanságtól. Úgyhogy egyezünk meg abban, hogy később majd beszámolok a másik kirándulásról és addig ti is izgultok kicsit, meg én is friss és üde leszek holnap. A következő posztban pedig szó lesz:

• Baltimore-i repülőtéren töltött éjszakákról
• Láncfűrészes gyilkosokról, tele-tabikról és egyéb állatfajtákról
• Friss hírek érkeznek a Fehérházból

Éééés... Talán az első folytatásos cuki sorozat is kezdetét veszi végre!

Gif forrása: Tumblr