Royale with Cheese: DC, Baby

Úgy alakult, hogy a bemelegítő poszt után megint elvesztettem a lelkesedésem. Meg alapszabály, hogy úgy nem szabad itt hagynom egy bejegyzést, hogy nem fejezem be. Ennek a vázlata is már bő egy hete hever az archívumban ahelyett, hogy egyből összeraktam volna. Micsoda egy kritikán aluli blogíró vagyok! No, de az van, hogy mindig elvonja valami a a figyelmemet. Például tegnap a földönkívüliekről hallgattam egy rádióbeszélgetést. Máskor meg szégyentelenül elsportoltam az időt ahelyett, hogy értékes blogírásra fordítottam volna. Mondjuk az azért volt jó, mert a kondiban a négy egymás mellett elhelyezett plazma tévén keresztül az amerikai médiának egy másik szegletébe is betekintést nyerhetek. Úgy látom, hogy már van tutira bevált válogatásuk, mert a repertoár a négy tévén kivétel nélkül mindig a következőképpen oszlik meg: (1) Egy hájas, hidrogénezett hajú bunkó körbezabálja Amerikát (valahogy ez a futógépen izzadva kifejezetten zavaró látvány), (2) CNN - avagy a szíriai borzalmak, (3) személyiség fejlesztő csatorna, szomorú sorsú emberekről. Ugyanitt már néztem prostik, papok és meleg cowboyok (???) sanyarú életéről szóló dokumentumfilmet. Végül pedig az elmaradhatatlan (4) amerikai football. Természetesen.

A lényegre ember!

Nagy a késztetés, hogy rögtön a a jelenbe ugorjak, de még ellenállok kicsit. Csak röviden: holnapután Hálaadás napi bulika lesz a kedves kollégákkal, ami igen-igen kecsegtetőnek ígérkezik, mert végre talán egy kis poharazgatásra is sor kerül. Gyerekek, mióta itt vagyok leginkább a péntek esti sörözgetések hiányoznak, de azok nagyon! Nagyon egészséges így az élet, de azért küldjetek nekem kicsit Toxival a Budapesti éjszakából. (Említettem már, hogy jön hozzám az Ünnepekre?? Azt hiszem ez egy kellemesen bizsergető találkozás lesz, ha értitek mire célzok (wink)).

No, de haladjunk most szépen sorban, ahogy megígértem a múltkor. Nehogy kimaradjon valami. Meg már a memóriakártyámról is törölni kéne a képeket, ezért jobb lenne szépen összerendezni és feltöltögetni ide, hogy az utókor is megcsodálhassa egyszer őket.

Így hát ugorjunk csak vissza szépen három héttel ezelőttre, amikor is Washington DC-be vetett a jószerencse. Ugyanis Dávid bátyóm épp a keleti parton járt el "üzleti ügyben", én meg két héttel előtte hirtelen felindulásból vettem egy repjegyet, hogy összegyűljünk egy testvéri ölelésre. No, meg gondoltam, hogy akkor már azt is megnézem mi van arrafelé. A last-minute jegyet meglepően olcsón vágták hozzám, bizonyára azért mert a repülőm nem Washington valamelyik menő repülőterére érkezett, hanem a szomszédos porfészek Baltimore-ba. Továbbá oda- is és visszafelé is, teljesen lehetetlen időben volt a felszállás, ami azt jelentette, hogy odafelé hajnali 4-kor kellett elindulnom a kis városomból, hogy Chicago-ban elérjem a csatlakozást, visszafelé pedig a teljes éjszakát Baltimore lepukkant termináljában töltöttem, ahol hideg volt, zaj volt és még körbe is porszívóztak.

Forrás: The Telegraph

Amúgy Washington remek volt! Dávidom két haverjával járta a nagyvilágot, az egyikőjüknek pedig lakása is volt a város szívében, így hát szállásra se volt gondom. Jól kijöttünk a fiúkákkal, otthoni dolgokról beszélgetni, magyarul, olyan érzés volt mint egy mély lélegzetnyi friss levegő. Meg jó volt belevetni magam a nagyvárosi éjszakai életbe. Már hiányzott. Sajnos viszont President Obamá-val most nem sikerült összehoznom egy találkát. Talán majd máskor.

No de mellékelek ide pár képet a fővárosról. Aztán majd sztorizgatok közben, ha eszembe jut valami.

1. Nézelődtünk a városban

Először is lőttem egy távolit a Kapitóliumról. Biztos ami biztos, én azt mondom

Az az igazság, hogy itt zászlókból tagadhatatlanul jól állnak

Úgy tűnik ez is mindig fel van állványozva mint az otthoni parlamento

Quiet please

2. Fürdőztünk a napsütésben

Házikó

3. Persze adtunk a kultúrának is

National Museum of the American Indian

Kifejezetten jó kis tárlat. Főleg amiatt, mert nem szépítenek, szórják a fejükre a homokot rendesen. Mondjuk van miért fogadkozni, mert azért öldökölték serényen szegény indiánkákat annak idején csak úgy a "civilizáció terjesztése" céljából (szerintem amúgy ők nem gondolták akkor, hogy civilizálatlanok lennének, de ez már egy másik kérdés). No meg a behurcolt himlő is tette a dolgát.

Balra: Amerika Angyala meghozza a fejlődést. Jobbra: egy kis indián bőrös életkép.

Hirshhorn Museum

Voltak érdekes részletek.

Csokiszobrok. Igen, csokoládéból

Egy modern művészeti alkotás

Első bátortalan szárnypróbálgatások a panorámafotó készítés területén

4. A szellemi táplálék után végre valami emészthető - avagy kalandozás a halpiacon

Dávid örül az osztrigáinak

Majd egy homárral emeli a tétet

Én pedig jumbo pondrókkal dicsértem a napot

Ha DC-be jártok a halpiacot ne hagyjátok ki! A fenti összeállítást $20-ért vettük magunkhoz, így az ember még azon is túlteszi magát ha a sirályszaros könyöklőn kell elfogyasztania a csemegét.

5. Napi random