Alice in Wonderland

No megint jelentkezem. Kicsit megkavartam itten a sorrendet ami a címeket illeti, de ez amúgy teljesen leírja a jelenlegi állapotomat és első esetlen szárnypróbálgatásaimat az Újvilágban. 

Nos, ugye már én is az MTV-n (értsd: Mjuzik televizsön) felcseperedett generációhoz tartozom, de még mindig vannak olyan dolgok amik őszintén meglepnek az amerikai álomban. Ezeket próbáltam most egy csokorba gyűjteni. 

        1) Emberek

Fehérek. Többnyire. No de nem is igazán ez a furcsa bennük, hanem, hogy végtelenül... kedvesek. Ezt most persze jól megmondtam, de had említsek néhány példát:

Kocsi-kérdés. (Erre majd még később visszatérek, de azért ide is tartozik) Például az alap, hogy bárki, bármikor és bárhova elvisz kocsival. Tényleg. Valahogy az amerikai embereknél olyan szinten természetes az autó komfortja, hogy akinek ilyen nincs, az feltehetően mélyszegénységben él vagy legalábbis rokkant. Például velem még olyan nem volt, hogy egy egyetemi regisztráció alkalmával rákérdezzenek, hogy van-e itt kocsim és ha igen, szeretném-e "bétenni a parkírozóba" az egyetem területén. Ezt a kérdést mindaddig nem is igazán értettem amíg nem láttam két autóst összeveszni azon, hogy ki parkoljon a bejárathoz 10 méterrel közelebbi helyen.

Short chats.* No, ez az a jelenség ami nélkül szerintem az Egyesült Államok hétköznapi működése megszűnne létezni. "Short chats" = azaz végtelenül leegyszerűsített, felületes kis párbeszédek általában üdvözlésekhez kapcsoltan. Van amikor csak egy rövid kis "How are you? I'm fine. And you? Fine, thank you."-val letudják, de valamikor kissé hosszabbra nyúlik. Viszont ez egyszerűen minden emberi kommunikációs helyzet része. Tudom, olykor ilyen nálunk is előfordul, de többnyire kis közösségekben, munkahelyen stb. Viszont amikor a boltos vagy a takarítónéni kérdezi meg, hogy hogy vagy, az kétségkívül zavarba ejtő. Alapszabály: Csakis pozitív válaszokat adj! A kezdetekkor beleestem abba a hibába, hogy emelni kívántam a beszélgetés színvonalát és tényleg elmondtam hogy vagyok...

*Frissítés: a short chat-ekről kiderült, hogy csak ezen a környéken és itt is csak a kisebb városokban jellemző.

Családi fényképek a munkahelyi íróasztalon. Tényleg minden esetben ott van. Isten a tanúm! 

Huhh, hirtelen ennyi jutott eszembe az amerikai kedvesség megnyilvánulásairól, de lehet majd később bővítem a listát.

       2) Nyelv

American english. Kínos kínos, amikor az ember 15 év angol tanulás után nem érti mit beszélnek körülötte. No, de hát hadarnak, mit csináljak. Meg valahogy mindenki olyan baromi laza és akkor te is azt gondolod, hogy majd rálicitálsz valamilyen South Parkból eltanult mérsékelten menő szöveggel... Huh. Hagyjuk. Az vigasztal, hogy most már a második hét vége felé egész jól ráállt a fülem a helyi nyelvjárásra.

       3) Verdák

No jó, az az igazság, hogy az ember otthonról vagy Európát járva se tudja elképzelni az itten távolságokat. Ráadásul, ha jól tudom Amerikában a benzin is olcsó. Mindenesetre, annyi biztos, hogy itt egy átlagos család kitermeli a minimum 3 autót, de még az sem meglepő, ha valakinek ennél több van. Például a landlord fiának 4 darab autója van és még csak nem is a konszolidáltabb fajtákból. Szereti a lelkem a kocsikat... Hát nem édes?

       4) Bláz

Eddigi - alapos - megfigyeléseim során egy embert SE láttam itt cigizni. Persze ez egy sportos egyetem, no de azért ez mégiscsak meglepő!*

*Frissítés: Azóta jártam a város szívében, és ott több embert láttam blázolni, meg az egyetemen is ráállt a keresőképem a dohányzókra, így kiszúrtam néhány ritka példányt. 

       5) Alkohol

Kicsit megijedtem, hogy itt a társasági eseményeken a piát általában felülreprezentálja a kaja mennyisége, vagy a kettő egyenlő súlyban van jelen. Azonban végül helyreállt a béke az univerzumban, amikor a hétvégi focimeccsek alkalmával végre rendesen ittak a népek. Jómagam viszont még olyan rendes aljadék közös iváson nem voltam, de még a kocsmák félhomályában sem merengtem ahogy az illene.*

*Frissítés: Ez az alkohol-kérdés ebben az államban teljesen érthetetlen amúgy. 18 éves korod betöltésével majdnem minden felnőtt dolgot csinálhatsz: szavazhatsz, vezethetsz autót, dohányozhatsz, megházasodhatsz, de piálni csak 21 felett lehet (ergo, ha mondjuk 18 évesen megházasodsz, akkor sem koccinthatsz az esküvődön. Életszerű, nem?).

       6) Fogyasztás - úgy általában

Oh, hát ennek azért szentelek egy külön bejegyzést, mert egyszerűen maga a földi pokol az, amit bevásárlóközpont alatt értenek. Pedig én alapvetően nem viszolygok a vásárlástól, sőt. No, de képzeljetek el egy teljesen átlagos Tesco áruházat. Csak olyan tízszer nagyobb méretben. Még ha bevásárlási listával mész, akkor is minimum 2 óra a bejárása, hiszen még egy egyszerű paradicsomszósznak is külön sora van és ez csak 1 a 120-ból. A végére pedig már zsong a fejed a sok színes címkétől, árleszállítástól és a mérhetetlen választéktól. 

A másik pedig az élelmiszerek méretei. Szemléletes példa erre mondjuk egy doboz tej, ami min. 1/2 gallon (vagyis kb. 2 liter. Ja, a mérőszámokat pedig itt most hagyjuk is ki a buliból). Amúgy meg kis adag egyszerűen NINCS! 

És mindezek felett az emberek rengeteget vásárolnak. Azért megnézném, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma egy átlagos amerikai állampolgárnak... De ne legyünk ilyen szigorúak. Inkább hallgassátok meg végezetül ezt a számot, ami eszembe jutott amikor a sorok között elveszve bolyongtam. Beszéljen tehát a továbbiákban Edeka helyettem:

A következő részben majd írni fogok róla, hogy konkrétan hol is vagyok, meddig és még talán arról is szó esik, hogy miért... Sőt még az is lehet, hogy eljutunk végre a jelenbe.